Valami mélyről tör föl bennem, olyan erővel és olyan meglepően, hogy szinte megijeszt: erre is képes vagyok, mármint ennek pozitív, de inkább úgy értem: építő, szinte csoda-jellegére.
Igen, be kell látnom, amennyire képes voltam rombolni magamat, pontosan ugyanannyi, vagy tán még kevesebb erővel képes vagyok építeni, s a legjobbat kihozni magamból, hűen eredendő minőségeimhez.
Most, hogy a mandalafestés is végre kézzelfoghatóan beköszöntött a felvállalt dolgaim közé, tudom, azért most, mert most lettem rá készen. Tudtam, hogy meg fog nyilvánulni, készültem rá, úgy Isten Igazából, de most tudtam fogadni, befogadni és elfogadni.
Egy barátom látogatott meg a héten, és megmutattam neki a munkáimat, a műhelyemet. Megajándékoztam egy ékszerrel és egy festett kaviccsal…amit kiváltott belőle, az az öröm: azon lepődtem meg a leginkább, mekkora hatalmunk vagy egymás iránt, mit okozhatunk. Mit jelent, hogy örül nekem valaki, mit jelent az “együtt” – amiben mindig is hittem, hogy létezik -. Ekkor állapítódott meg bennem, hogy: “Igen, én ezt tényleg csinálom…”. Most hittem el igazán.
Ahogy ez az elfogadás megtörtént, pár órán belül megnyilvánult a fizikaiban is, és megrendeléseim lettek: elfogadták “mások” is.
Azóta csak lélegezgetem ki-be a szívembe ezt az érzést, és a döbbenet és csodálat, hogy ez tényleg így és tényleg működik.
Igénylem, hogy sokat legyek magammal – úgy értem belső magommal, csöndemmel – ebben a felismerésben, hogy mindezt tényleg megállapodottá tegyem magamban.
Ez a dolog tanít engem: eddig is tudtam és vállaltam, hogy nem vagyok tökéletes, de most jónéhányszor “elrontom”, és mindig van javítási lehetőség, vagy ha nem, akkor egy másik vásznon a festmény újrakezdhető. Tanít engem ez a tevékenység, és olyan varázslattal az Igaz-ról, hogy már csak ezért sem sietem el: minden pillanatát ki akarom élvezni pontról pontra, pillanatról pillanatra, kérlelve a hulló percekkel egyre megtelő vásznat: “Kérlek, mesélj még…az igazságról..azaz Magamról…”
***
Hogy kint és bent, fent és lent, nem elválasztott és nem különbözik: Igaz – hallottuk már sok helyen… Immáron nem csak egy elgondolás, egy csillogó idea számomra – hanem maga a Való Élet. Az – életem…
Élem. Köszönöm.
***
S, ha már a kézműves oldal – @lelekkelfesto – videojáról letiltotta a Facebook ezt a zenét, amit a mandalafestéshez hallgattam a háttérben – álljon itt, legyen részetek nektek is ebben a lélekcsendesítő, tisztító, szeretet-teljes szépségben:
Színnel és lélekkel: Andi
***
Ha tetszett a cikk, nézz szét a blogon, ahol további hasonló és más alkotásaimmal és tartalmaimmal is találkozhatsz.
Ha az itt megjelenő tartalmak hozzáférését szeretnéd valamivel honorálni/viszonozni, kérlek nézz be ide. Köszönöm.
Segítheted munkámat még azzal, hogy itt a blogon, vagy Facebook oldalaimon - @pontapillanat ; @egszer.meska.hu - megnyilvánulsz: tetszikelsz, hozzászólsz, megosztasz; hiszen ezek ma már a támogatás formáihoz tartoznak, ráadásul ezzel még több emberhez jutnak el ezek a mondanivalók, így egyszerre támogatsz engem és másokat.
Köszönöm, hogy így, ilyen formában is gondolsz rám, másokra és magadra :)
***
Ha szeretnél biztosan értesülni a további írásaimról - mert a Facebook algoritmus változásai miatt a fb poszt hozzád való odaérése jó ideje egyáltalán nem biztos - , akkor iratkozz fel blogkövetésre, melyet az oldal jobb felső régiójához felfelé görgetve tudsz elérni. Köszönöm.
*** Megjegyzés: A "BLOGKÖVETÉS" nem hírlevél és nem én szerkesztem, hanem a Cafeblog küldi meg számodra e-mailben a blogra az adott, aktuális héten felkerült posztokat automata rendszerén keresztül. Én sem az e-mail címedet, sem más személyes adatodat nem tudom meg a feliratkozással - így a feliratkozással biztonságban érezheted magad és adataidat :)
***
Színnel és lélekkel: Andi
∞
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: